Ma tovább boncolgatom a vállalati és azon belül a
projekt pénzügyek idegborzoló témakörét. Előző bejegyzésemben (Számok a szponzor meggyőzéséhez - első rész) körbejártam az egy év múlva megtérülő
befektetések (projektek) jelenértékének kiszámítását. De vannak azért ennél
hosszabb futamidejű alkotásaink is. Ezek esetében mit tudunk tenni? Hogy nézhet ki a hosszú lejáratú beruházások (eszközök) értékelése?
 |
| Kép: pixabay.com |
Nézzünk példát három eltérő futamidejű projektre,
vagyis mához egy, kettő és öt évre szeretnénk a projektet befejezni és az elkészült terméket
(például irodaépületet) 40.000.000.-Ft-ért értékesíteni. Ehhez az előző blog bejegyzésben leírt képletet használjuk pici módosítással, hiszen az elv most is
ugyanaz, de nemcsak egy éves esedékességet fogunk vizsgálni, hanem kétéveset és ötéveset is.
Az egy év múlva esedékes beruházásom mai jelenértékét röviden és
egyszerűen így számítjuk ki:
Ha a jövő évben el tudom adni az irodaházat, akkor az esedékes vételárat elosztom
1,(idejön a tizedesvessző után a hasonló befektetést ígérő értékpapír hozamának a százaléka, pl. 05, ha 5%-os a kamat).
PV(1) = 40.000.000/1,05 =
38.095.240.- Ft
És mindez hogyan néz ki két
évre vetítve? Tehát, ha nem jövőre hanem csak két év múlva tudom eladni az irodaházat, mert akkor leszek kész vele? A második évben esedékes összeget (a reménybeli bevételemet)
elosztom 1,(idejön a tizedesvessző után a hasonló kockázatú kétéves
befektetés éves kamata) és mindezt a négyzetre kell emelni (vagyis
önmagával megszorozni).
PV(2) = 40.000.000/(1,05)2 = 36.363.636.-Ft
Lehet ezt tovább fokozni, kitekinteni egészen a távoli jövőbe, a lényeg, hogy az osztót mindig arra a
hatványra kell majd emelnem, amelyik évben a bevételem esedékes lesz. Például így fog
kinézni a jelenértékem, ha csak az ötödik évben tudom eladni az irodát:
PV(5)=40.000.000/(1,05) 5= 31.250.000.-Ft
Ha pedig olyan beruházásom van, amely minden évben bevételt fog
nekem majd csöpögtetni (például nem eladok valamit, hanem bérbe adok) és ennek kell az összegzett jelenértékét bemutatnom a
szponzoromnak (hogy meggyőzzem, tuti jó befektetés lesz ez most neki), akkor nagyon
egyszerű a dolgom: a bérleti futamidő minden évére kiszámítom az előző módszerrel az adott évi
jelenértéket és szép sorban összeadom őket. Ez lesz a pénzáramlások diszkontált értéke,
vagyis a DCF = discounted cash flow).
A nettó jelenértéket is hasonlóképpen számítom ki,
hiszen kiindulása a jelenérték, képlete pedig: az előző pontokban kiszámított Jelenértékekből (PV) kivonom a ráfordítások összegét
(anyagköltség, bérköltség, rezsiköltség, vásárlási ár stb.).
Tegyük fel, hogy a ráfordítások teljes összege 32.000.000.-Ft.
Nézzük meg, hogy a kétéves és az ötéves futamidejű
projekteknek mekkora a nettó jelenértéke (feltételezve, hogy a ráfordítás
ugyanannyi marad, bár ez a valóságban ritkán van így J, inkább az
idővel arányosan növekszik ):
NPV (2) = 36.363.636 – 32.000.000 =
4.363.636.- Ft
NPV (5) = 31.250.000 - 32.000.000 = - 750 000.-
Ft (NEGATÍV!!!)
Az előző blog bejegyzésemben két befektetési szabályt mutattam be,
amelyre nagyon érzékenyen figyelnek a kis- és nagybefektetők, tehát a
projektünk szponzorai is.
- Azok a beruházások, projektek rendben vannak és támogathatóak, amelyeknek a NPV-je pozitív.
- Fogadjuk el azokat a beruházásokat, projekteket, amelyeknek az ígért hozama (megtérülési rátája) magasabb, mint a hasonló kockázatú és futamidejű értékpapíroké.
Ebben a példánkban az öt éves futamidejű projektnél
az első szabály sérül, mert a nettó jelenértéke negatív lesz, így valószínűleg
ezzel a futamidővel és ezekkel a tervszámokkal a szponzor nem fogja elfogadni.
Folytatjuk. J