Bizony-bizony. J A biztonság,
amelyről oly sokan és sokszor elfelejtkezünk az élet szinte minden területén…
 |
| Kép: pixabay.com |
Többféle vetülete, nézete lehet a
kialakításra kerülő védelmi vonalaknak: fizikai - nem fizikai, passzív - aktív,
tárgyi - személyi, alacsony - magas biztonságú stb. Szükséges éberségre vall,
ha adott esetben egy megfelelő szakemberrel konzultálunk, vajon nekünk melyikre van
szükségünk.
Projektek esetén irányulhat maga a projekt cél is
valamilyen biztonsági rendszer kiépítésére, esetleg berendezés működésének a biztonságosabbá
tételére, céges vagy általunk kezelt személyes adatok védelmére stb.
Ebben az
esetben viszonylag kicsi az esélye annak, hogy megfeledkezzünk témánkról, hiszen
elejétől a végéig ez lesz a tevékenységünk vezérfonala. De megjelenhet a
projekt (vagy a tevékenységünk) alatt plusz igényként is a biztonság szem előtt tartása, például
adatbiztonság vagy adatvédelem témakörében.
Na, ezek azok az esetek, amikor
működésbe lép a rövid távú emlékezetkiesés, mert mindenki, aki él és mozog,
hajlamos erről megfelejtkezni. Főleg, ha
még utasításba is adták, hogy mit és kiknek kell(ene) betartani. Olyankor meg pláne, hiszen annyira jó a
szabályokat megszegni. J
Nézzünk néhány példát a teljesség igénye nélkül azokra
az esetekre, amikor tudjuk, hogy nagyon kellene, fontos is, a józan paraszti
ész is ezt diktálja, de mégsem csináljuk vagy csak azért is megtesszük. Ezek
lennének a megelőző tevékenységek. J
Alkalmazottként:
- bizalmas, üzleti titkot tartalmazó iratokat a nap végén elől hagyunk,
- nem zárjuk el, nem védjük jelszóval vagy PIN kóddal a céges számítógépet, laptopot, okostelefont és felügyelet nélkül hagyjuk ezeket az eszközöket,
- közös helyiségekben (pl. tárgyalók) ott hagyunk az asztalon vagy a fali táblán bizalmas vagy üzleti titkot tartalmazó anyagokat, rajzokat,
- megsemmisítés helyett ezeket a papírokat csak simán összegyűrjük és bedobjuk a szemétkosárba,
- jól látható helyre (pl. monitor szélére vagy valahol az íróasztalon) kitesszük a jelszót, belépőkódot stb.
- kölcsönadjuk a belépőkártyánkat,
- ugyanazon a pendrive-on tárolunk céges és privát anyagokat is, és hurcolásszuk össze-vissza,
- céges email címünket privát célra is használjuk (pl. közösségi regisztrációk),
- nem a munkához kapcsolódóan (számunkra ismeretleneknek) megadjuk munkatársaink email címét és/vagy telefonszámát,
- visszaélünk a munkánk során tudomásunkra jutott személyes adatokkal (például pletykálkodunk :) vagy jó pénzért áruba bocsátjuk) stb.
Magánemberként:
- minden PIN kódot és jelszót egy helyet tárolunk (papíron) és ráadásul mindez a bankkártyával és a többi személyes irattal (igazolvány, lakcímkártya stb.) együtt a pénztárcánkban van (ha már lúd, legyen kövér: vesszen minden egyszerre),
- nem gondolunk a tulajdonunk fizikai védelmére: földszinti ablakot kinyitjuk és kimegyünk a szobából, céges irodánkból, nem zárjuk be az ajtót,
- nem fordítunk figyelmet a megfelelő riasztó vagy felügyeleti rendszer kiépítésére, bekötésére, vagy ha van, nem használjuk,
- idegenekkel beszélgetve (pl. parkban vagy játszótéren) sok mindent elmondunk magunkról, a vállalkozásunkról,
- Facebook-ra kiposztoljuk, hogy épp egy kéthetes külföldi nyaraláson vagyunk,
- beengedünk idegeneket a lakásba, céges irodába, esetleg a vállalkozásunk telephelyén vagy az irodaházban ténfergő ismeretlenektől nem kérdezzük meg, hogy kik ők és miért jöttek, kit keresnek,
- szem előtt hagyunk értékeket (pl. kocsiban a laptopunkat), itt említem meg, hogy trükkös tolvajok simán kinyitják feltörés nélkül a központi zár segítségével a kocsinkat és a zárt csomagtartóból is elviszik a laptopunkat,
- bevásárlókocsin ott hagyjuk a kabátunk alatt a táskánkat és pár pillanatra elfordulunk, vagy újság nézegetésbe merülünk,
- tömegközlekedési eszközön a kabátunk zsebében tároljuk a mobilt vagy a bérletet, a mobilunkban pedig az összes jelszót és PIN kódot,
- az okostelefonon személyes vagy céges adatot esetleg hivatalos iratunk fotóját tároljuk stb-stb. J
Ha tehetjük, kerüljük el ezeket a mumusokat. J
Legyen szép, kora tavaszi hétvégénk.