Ó, igen, a Termékmenedzser, vagy Termékfelelős vagy
Értékesítő vagy Sales vagy bárminek is nevezzük Őt, aki az adott terméket vagy szolgáltatást
értékesíti a vállalatnál. Ő az, aki – az esetek többségében – kapcsolatot tart
az ügyféllel és új üzleti igény esetén az egyeztetéseik eredményéről készít a projekt
számára egy összegzést, igényleírást, specifikációt, vagyis dokumentumot,
amely tartalmazza, hogy mit is akar a VEVŐ.
 |
| Kép: pixabay.com |
És itt kezdődnek legtöbbször a problémák, ugyanis az
esetek jelentős százalékában a termékmenedzsernek esze ágában sincs a meglévő
vagy fejlesztésre kerülő termékét alaposan, fülétől a farkáig megismerni, ezért
fűt-fát beígér, amit csak a kedves vevő akar, olyan határidővel, amitől még
Harry Potternek is égnek állna a haja, pedig ő aztán tud néhány dolgot a mágiáról. J
Az ilyen típusú ügyfél-termékmenedzser megbeszélések eredményeként általában kétféle, önmagában hasznavehetetlen igényleírás születhet.
Első verziónk készítője cseppet sem grafomán, ezért
3-5 darab slendrián tőmondattal elintézi, hogy mit és mikorra szeretne az ügyfél,
részletekkel nem lacafacázik. Árban és határidőben már megállapodtak, a többi
pedig – úgy véli – nem az ő dolga, hisz a termékét úgysem ismeri, tudja is ő, mi
kell ahhoz, hogy A-ból B-be eljussunk. Azt pedig, hogy az általa beígért kőbe vésett határidőre hogyan lesz emberfeletti munkával a semmiből valami, nagyjából az eredeti, kialkudott ár tízszereséért, a projektre bízza, az
igény részleteit álmodjuk meg mi magunk, helyette. És egyeztessük is le mindenkivel.
Második verziónk alkotója gyermekkorában feltehetően kriptográfiai álmokat dédelgethetett, mert igényspecifikáció címszóval átküldött scannelt irományára a
szélrózsa minden irányából írtak valamilyen felismerhetetlen nyelven és rajzoltak értelmezhetetlen ákombákomokat, ezért első pillantásra még azt is nehéz
megállapítani, hogy melyik a dokumentum teteje és alja. Ehhez képest a Voynich
kézirat óvodás kódfejtők alapszintű vizsgamunkájának tűnhet.
A lecke tehát adott, ilyen és ehhez hasonló
dokumentumokból kell(ene) valami használhatót összehozni, de szélsebesen. Mert
azt ugye mondanom sem kell, hogy időközben a projektet a fenti fércmunkák alapján
(előzetes keretnyitással) már el is indították és bőszen ketyeg a határidő.
Ilyenkor az a legokosabb, hogy szabály ide vagy oda, ismét tárgyalóasztalhoz ültetjük a feleket és amilyen részletesen csak lehet, átbeszéljük velük újra a teljes igényt, vagyis visszamegyünk a kályhához. Arról, hogy ez miért fontos, bővebben a Színes buborékok bejegyzésben írtam.
Az igény letisztázása után pedig, sokszor jelentős időbeli késéssel, indulhat a tervezési fázis. Ebben a szakaszban szinte mindig kiderül, hogy abból a pénzből, arra az időre, amit a kolléga a kezdetek kezdetén nagy lelkesen beígért, bizony nem lesz, nem lehet semmi, legfeljebb a töredéke. Ez főleg olyan esetekben igaz, amikor az igény megvalósításához komoly technikai fejlesztés is szükséges vagy erős függőségünk van egy másik projekttől. A probléma persze kiderülhetett volna időben, ha a Kedves Kolléga ismerné a terméket, amelyet értékesít és nem a saját feje után menve ígérgetne, hanem ha olyan kérdés merül fel a tárgyalás során, amelyhez nem ért, időt kér a vevőtől és a részleteket házon belül egyezteti a megfelelő szakemberekkel.
Ezzel a lépéssel megtarthatja szakmai hitelét ő is
és a cég is. Ellenkező esetben garantáltan komoly presztízsveszteséget könyvelhetnek el mindketten, mert sem a beígért határidő, sem az ár sem pedig
a minőség nem biztosítható a Vevőnek.
Végezetül, de nem utolsó sorban essen szó azokról a
Termékmenedzserekről, Termékfelelősökről, Sales szakemberekről, Értékesítőkről,
akikkel álom együtt dolgozni. Töviről-hegyire ismerik a terméküket, ha
fejleszteni kell az igény utolsó morzsáját is letisztázzák, házon belül egyeztetnek a megfelelő szakember gárdával, ezért mindig hiteles információt, ígéretet továbbítanak a Vevő felé. Ennek köszönhetően mindkét fél tudja, hogy mit, miből és milyen határidőre fog az ügyfél a projekt végén megkapni. Köszönöm Nekik, hogy vannak és örülök, hogy ha
ritkán is, de sikerül egy-egy projektre összekerülnünk.