Szerintem mindkettő helyénvaló egy projektben, mint
ahogy szerethető Gordon Ramsay és Martha Stewart is. J Alapesetben, amikor minden megy a maga rendes, kitaposott kerékvágásában,
demokráciában dolgozgatunk szépen csendben egymás mellett, ahogy a csillag megy
az égen.
De abban a percben, amikor felüti fejét a káosz
gonosz manója, Gordon Ramsay féle diktatórikus eszközökre van szükség, hogy visszavegyük az irányítást. Erre pedig vagy alkalmas egy projektvezető, vagy sem.
Mikor ég a ház felettünk és a tető készül ránk szakadni, nem sokra megyünk szép szóval, könyörgéssel, cicamicás dorombolással. Kézbe kell venni a gyeplőt és határozottan át kell venni az irányítást. Ennek többféle módja lehet, például:
Kép: pixabay.com |
Mikor ég a ház felettünk és a tető készül ránk szakadni, nem sokra megyünk szép szóval, könyörgéssel, cicamicás dorombolással. Kézbe kell venni a gyeplőt és határozottan át kell venni az irányítást. Ennek többféle módja lehet, például:
- a projektet azonnal fel kell függeszteni, és értesíteni a megbízót, igénylőt, szponzort,
- késlekedés nélkül össze kell hívni egy megbeszélést minden érintett részvételével, ahol elkezdjük felgöngyölíteni a szálakat: ki, mit tud, hogyan látja, milyen problémák vannak, esetleg hol vannak gyenge pontok/ láncszemek,
- elővenni a szerződéseket, átnézni az összes addig készült dokumentációt, és amilyen gyorsan lehet eloszlatni a füstöt, hogy tisztán lássunk,
- megnézni, időben és elvégzett munkában hol tartunk, és hol kellene lennünk a tervek alapján,
- megvizsgálni, költségben hogyan állunk, mennyi maradt az erszényben és milyen lehetőségeink vannak a továbbiakban,
- ellenőrizni a jogi lehetőségeinket: kártérítés, kötbér,
- ugyanezt ránk vonatkoztatva is megnézni,
- felmérni, hogy az elmozduláshoz milyen emberi és szakmai döntéseket kell meghozni és az mekkora plusz költségbe, időbe fog kerülni,
- összeállítani egy döntés előkészítő anyagot, amelyben feltárjuk a tényeket, okokat, amelyek ide vezettek (okulásunkra, hogy lehetőleg még egyszer ne forduljon elő) és javaslatot tenni a hogyantovább-ra,
- amilyen gyorsan lehet, dönteni a további lépésekről: megállunk és leírjuk az addigi tevékenység költségét; esetleg jogi útra tereljük és kártérítési igénnyel lépünk fel, ha erre van szerződéses alapunk; vagy lecseréljük a szakembereket, a beszállítót stb.-stb.,
- a döntés után pedig újratervezünk és elindulunk végre a jó irányba. Legalábbis erősen reménykedünk benne. J
Minden tűzoltás olyan, mint - egyik kollégám
szavait idézve – „tízezer méteren szárnyakat cserélni egy repülőgépen”. Ha
lehet, ne próbáljuk ki. J
Legyen szép, tűzoltásmentes napunk.