Ha légvárat akar építtetni a kedves megbízó, ne spóroljon a téglával

Kép: pixabay.com

Minap egyik kollégám arról panaszkodott, hogy megbízója őt egészen biztosan valamiféle varázslónak vagy alkimistának hiszi, aki a semmiből is képes aranyat csinálni. A mese a fehér elefántról blog bejegyzés óta tudjuk, hogy ez bizony lehetséges, de csak akkor, ha közben nem gondolunk a fehér elefántra. 

Nos, felületes szemlélő számára a projektvezetés valóban tűnhet egyfajta varázslatnak, hiszen egy ötletből hozunk létre sok-sok munkával és több-kevesebb idő alatt valamit. És igen, a legtöbb esetben tényleg egy álmot váltunk valóra csapatban együttműködve a projekt többi tagjával. 

Manapság egyre inkább elharapózik az az irányzat, mely szerint a megbízó úgy gondolja, a projektvezető - ha már úgyis ilyenfajta varázslatokra képes - felel majd a projekt hiányzó forrásainak megszerzéséért is. Neki van egy - többnyire - grandiózus elképzelése, minimális rászánható forintja, 1-2 használható embere, és elegendő, ha úgy viselkedik, mint csillogó szemű kisfiú a cukorkaboltban. A többi legyen a projektvezető dolga és baja. 

Ezért persze nem szabad őt elítélni, hiszen ha légvárat építünk, nem kell spórolni a téglával. 

Pedig jobb lenne, ha emberünk szembesülne még időben földi létünk korlátaival, ugyanis itt a három anyagi + egy időbeli dimenzióban mindennek ára van, és mindennek van időbeli lefutása is. A projektvezető pedig nem varázsló, mert a teremtés szempillantás alatt a semmiből sajnos most még csak az álmok világában létezik.

Mert hol is kezdődnek a bajok? Ott, hogy igénylőnk a saját igényét is csak nagy vonalakban képes ismerni: 

• Láttad a Sanyi új raktárát az út mellett? Na, az enyém legyen nagyobb.

Aztán hosszas, hetekig tartó huzavonával, alkudozással lehet ezt az egészet olyan szinten leírni, amiből már érdemes lesz tervezni is valamit. És amikor először meglátja a tervszámokat és a tervezett határidőket, legtöbbször a szívéhez kap és számára teljesen logikus kérdésekkel kezdi el bombázni a szerencsétlen projektvezetőt.

• Mi kerül ezen ennyibe? A Sanyié fele ennyi volt.     
• Ekkorra lesz kész? A Sanyié kész lett fele ennyi idő alatt.

Az a tény persze nem éri el a tudati ingerküszöbét, hogy Sanyi azóta is pereskedik a kivitelezőkkel a garanciális hibák miatt, és Sanyié csak papíron került fele annyiba, mert a másik felét a kivitelezőjének zsebbe adta. És persze azt is a felejtés jótékony homálya fedi, hogy jó magyar szokás szerint neki azért egy picivel nagyobb kellett, mint a Sanyié, mert, hogy nézne már ki, ha ugyanakkora lenne, ugyanannyiért és ugyanannyi idő alatt. Legyen sokkal nagyobb, feleannyi pénzből és holnapra.

De van egy jó hírem, van ilyen, ezt nevezzük légvárnak.