Pótolhatatlan ember nincs. – szokták mondani, de ezt
cáfolnom kell. Minden projekt és projektvezető életében eljön az a pillanat,
amikor találkozik a pótolhatatlan emberrel.
 |
| Kép: pixabay.com |
Néhány példa az életből:
* mert a projektben az erőforrások tervezésénél
alul kalkuláltunk (Á, legyintünk, egy fejlesztő is elég erre a munkára, már így
is elég magas a bérköltség!),
*a kulcspozícióban lévő emberek esetében cégen belül
egyébként sem megoldott a helyettesítés, ezért ha az egyik valami miatt kiesik,
nincs, aki helyettesítse, sokszor tetemes határidőcsúszást okozva ezzel,
*egy ember kezében összpontosul a szaktudás, ezért
versenyhelyzetben van a munkaerő piacon (vele együtt a vevőinket is elviheti a
konkurencia),
*a rosszul beütemezett vagy menedzselt projekt miatt a
tesztelők vagy fejlesztők kritikus időhiányba kerülnek, ezért szó szerint
éjjel-nappal dolgoznak, és határidő előtt kidőlnek.
Mit tehetünk, hogy ezeket elkerüljük és lehetőség
szerint soha ne ismerjük meg a pótolhatatlan embert? Néhány ötlet a teljesség
igénye nélkül:
- projektben a szükséges erőforrásokat jól mérjük fel és törekedjünk arra, hogy szervezeten belül meg is kapjuk őket az adott feladat elvégzésére,
- a vállalatnál és a projekten belül is a kulcspozícióban lévő kollégáknak legyen helyettese (például, ha elmegy szabadságra a szponzor, legyen aki helyette is tud dönteni, vagy biztosítsa, hogy folyamatosan elérhető lesz a projektvezető számára),
- lehetőség szerint ne hagyjuk, hogy egy embertől függjenek a kulcs vevőink, mert csak ő tartja velük a kapcsolatot, csak ő ért a témához, csak őt küldjük továbbképzésre, mindig őt keresik minden problémájukkal stb.,
- kerüljük el, hogy a vállalat drága pénzén a konkurenciának képezzünk embereket.
És ha Murphy mégis berepül a nyitott
ablakon át a levesünkbe, kezében lobogtatva a törvénykönyve idevágó passzusát?
Azon túl, hogy szánjuk, bánjuk és eső után köpönyeg,
túl sok mindent nem tehetünk. Inkább törekedjünk a megelőzésre vagy megpróbálkozhatunk még az alábbi ötletek bevetésével is:
- a fentiek mellett célszerű a szerződések megkötésénél is gondolni ezekre a vis maior helyzetekre (betegség, baleset, elcsábított munkaerő stb.),
- legyen a dolgozói munkaszerződésben megfelelő passzus a konkurenciához csábítás kezelésére és az ilyen esetekre vonatkozó üzleti titoktartásra (mikor és milyen feltételekkel mehet át, tilalmi időszak stb.),
- legyenek tanulmányi szerződéseink azokkal a kollégákkal, akiket továbbképzésre küldtünk,
- a vállalkozói szerződéseinkbe tegyük bele, hogy szükség esetén alvállalkozót is bevonhatunk (ha a saját munkavállalóink valami miatt kiesnek),
- alkalmazzunk diákmunkásokat vagy családtagot az egyszerűbb munkákra, amelyekben rögtön "bevethetők",
- kölcsönözzünk vagy béreljünk munkaerőt (pl. fejlesztők, tesztelők stb.),
és végül, de nem utolsó sorban, nem ördögtől való
ötlet bevonni a konkurenciát (például alvállalkozóként) vagy ajánlani őket
magunk helyett (megtörtént eset, hogy viszonozták J) ha már minden kötél szakad.