A pótolhatatlan

Pótolhatatlan ember nincs. – szokták mondani, de ezt cáfolnom kell. Minden projekt és projektvezető életében eljön az a pillanat, amikor találkozik a pótolhatatlan emberrel. 

Kép: pixabay.com

Néhány példa az életből:

* mert a projektben az erőforrások tervezésénél alul kalkuláltunk (Á, legyintünk, egy fejlesztő is elég erre a munkára, már így is elég magas a bérköltség!),

*a kulcspozícióban lévő emberek esetében cégen belül egyébként sem megoldott a helyettesítés, ezért ha az egyik valami miatt kiesik, nincs, aki helyettesítse, sokszor tetemes határidőcsúszást okozva ezzel,

*egy ember kezében összpontosul a szaktudás, ezért versenyhelyzetben van a munkaerő piacon (vele együtt a vevőinket is elviheti a konkurencia),

*a rosszul beütemezett vagy menedzselt projekt miatt a tesztelők vagy fejlesztők kritikus időhiányba kerülnek, ezért szó szerint éjjel-nappal dolgoznak, és határidő előtt kidőlnek.

Mit tehetünk, hogy ezeket elkerüljük és lehetőség szerint soha ne ismerjük meg a pótolhatatlan embert? Néhány ötlet a teljesség igénye nélkül:

• projektben a szükséges erőforrásokat jól mérjük fel és törekedjünk arra, hogy szervezeten belül meg is kapjuk őket az adott feladat elvégzésére,
• a vállalatnál és a projekten belül is a kulcspozícióban lévő kollégáknak legyen helyettese (például, ha elmegy szabadságra a szponzor, legyen aki helyette is tud dönteni, vagy biztosítsa, hogy folyamatosan elérhető lesz a projektvezető számára),
• lehetőség szerint ne hagyjuk, hogy egy embertől függjenek a kulcs vevőink, mert csak ő tartja velük a kapcsolatot, csak ő ért a témához, csak őt küldjük továbbképzésre, mindig őt keresik minden problémájukkal stb.,
• kerüljük el, hogy a vállalat drága pénzén a konkurenciának képezzünk embereket.

És ha Murphy mégis berepül a nyitott ablakon át a levesünkbe, kezében lobogtatva a törvénykönyve idevágó passzusát?

Azon túl, hogy szánjuk, bánjuk és eső után köpönyeg, túl sok mindent nem tehetünk. Inkább törekedjünk a megelőzésre vagy megpróbálkozhatunk még az alábbi ötletek bevetésével is:

• a fentiek mellett célszerű a szerződések megkötésénél is gondolni ezekre a vis maior helyzetekre (betegség, baleset, elcsábított munkaerő stb.),
• legyen a dolgozói munkaszerződésben megfelelő passzus a konkurenciához csábítás kezelésére és az ilyen esetekre vonatkozó üzleti titoktartásra (mikor és milyen feltételekkel mehet át, tilalmi időszak stb.),
• legyenek tanulmányi szerződéseink azokkal a kollégákkal, akiket továbbképzésre küldtünk,
• a vállalkozói szerződéseinkbe tegyük bele, hogy szükség esetén alvállalkozót is bevonhatunk (ha a saját munkavállalóink valami miatt kiesnek),
• alkalmazzunk diákmunkásokat vagy családtagot az egyszerűbb munkákra, amelyekben rögtön "bevethetők",
• kölcsönözzünk vagy béreljünk munkaerőt (pl. fejlesztők, tesztelők stb.),

és végül, de nem utolsó sorban, nem ördögtől való ötlet bevonni a konkurenciát (például alvállalkozóként) vagy ajánlani őket magunk helyett (megtörtént eset, hogy viszonozták J) ha már minden kötél szakad.