2015. április 13., hétfő

Lámpalázas prezentálás

Mindennapi munkánk szerves részeként gyakran előfordul, hogy prezentációt kell tartanunk az aktuális státuszról projektünk döntéshozói vagy a cég vezetői részére. Ezekben az esetekben mondandónk tétje sokkal nagyobb, mint a projekt tagoknak tartott kötetlen státusz megbeszéléseken. Ezek a szorongással teli percek elég rendesen megosztják a szakmát a nagyobb téttel rendelkező "nyilvános" szereplés miatt és ki így, ki úgy próbálja kezelni vagy elkerülni a torokszorító pillanatokat. 

Kép: pixabay.com
Van, aki kifejezetten élvezi, és minden alkalmat megragad, hogy kiálljon a fehér tábla elé, és van, akit már a puszta gondolatától is kiver a víz. Egy egészen kicsi százalékát pedig a csapatnak azok alkotják, akiknek igazából mindegy: ha kell, kiáll és előad, de önként nem jelentkezik, mert csak púp a hátán, egy munkával több, az amúgy sem kevés mellé.

Korábban én is azok közé tartoztam, akik a prezentálás előtti éjszakán alvás helyett csak forgolódtak és verejtékben úsztak, de jobb is volt így, mert ha elaludtam még álmomban is az előadás réme kísértett. Így ment néhány évig, míg végül beláttam, hogy ez a munkám velejárója, és ha tetszik, ha nem, hozzá kell szoknom, mert vagy megszokom vagy megszököm. Most a közömbösek táborát gyarapítom, de nem volt egyszerű az út, amely idáig vezetett. Mivel nem vagyunk egyedül ezzel a problémával, ezért meginterjúvoltam néhány kollégát és összegyűjtöttünk pár ötletet, hogy ki, mivel próbálkozik, ha előugrik a prezentációtól való félelem réme és le kell teperni. 

  • Kiindulási pontunk, hogy az előadás anyagát a legjobb tudásunk szerint állítsuk össze, tartalomban és formában egyaránt. Készüljünk fel tisztességesen, járjunk utána, legyenek pontos és aktuális információink.
  • Nagyon fontos: merjünk hibázni, és merjünk zavarban lenni. Senki sem tökéletes, az asztalnál ülő hallgatóság sem az, ők is hibáznak nap, mint nap, legfeljebb nem kötik az orrunkra.
  • Képzeljük el, hogy színészek vagyunk és a tábla előtt csak szerepet játszunk, tét nélkül.
  • Próbáljuk meg kideríteni és feldolgozni a lámpaláz kiváltó okát, ehhez erősen ajánlott szakember segítségét kérni.
  • Gyakoroljuk az előadást, például mondjuk el olyan embereknek, akikben megbízunk. Ha nincs ilyen segítőnk, akkor adjuk elő csak úgy magunknak. Már ez is sokat fog segíteni, meglátjátok.
  • Az előző pontnak van egy fokkal haladóbb változata: felvesszük videóra ezeket a próba előadásokat és megnézzük. Könnyített verzióban először elég, ha csak hangfelvételt készítünk magunkról, és azt hallgatjuk végig.
  • Amit egyik kolléga sem ajánlott és én sem javasolok: kávé, kóla, energiaital vagy egyéb serkentőszer fogyasztása az adott napon, mert ezek nélkül is eléggé fel leszünk pörögve, nem kell tizenkilencre lapot kérni.
  • Viszont bátran használhatunk homeopátiás szereket, ezek kiválasztásában segítségünkre lehet egy homeopátiás orvos, de a gyógyszertárakban is szívesen adnak tanácsot, ahol ilyen szereket forgalmaznak.
  • Szintén jó szolgálatot tesz az aromaterápia. Ha tudjuk, hogy melyik illat hat ránk nyugtatóan és oldja a szorongást, bátran tartsunk magunknál egy kis üvegcsében (pl. illatminták üvegei pont jók ilyen célra) és szippantsunk bele előadás előtt.
  • A citromfű gyógycukorkát (például a svájci Ricola) is többen ajánlották, egy próbát megér, nálam például bevált.
  • Gyógyteák között is van olyan, amelyik nyugtat és oldja a stresszt, ezeket is célszerű kipróbálni, de ha gyógyszert szedünk, érdemes orvos véleményét is kikérni.
  • Koncentráljunk a légzésünkre, ez eltereli a figyelmünket és a légzés ritmusa megnyugtat bennünket.
  • Tartsunk a kezünkben valamit, például az előadás jegyzeteit vagy egy tollat, ceruzát. Ez is sokaknak segíthet, mert legalább a kezek helyzetével, a kéztartással nem kell foglalkoznunk.  
  • Prof. Dr. Bagdy Emőke az alábbiakat javasolja:
    • lassú malomkörzés mindkét kinyújtott karral, mert ez kikapcsolja az agyban a stressz központot;
    • lazítás helyett inkább feszítsük meg sorra az izmainkat: először szorítsuk ökölbe a kezünket, majd feszítsük meg a bicepszünket és szorítsuk a törzsünkhöz mindkét behajlított karunkat, végül a többi izmunkat is feszítsük meg és picit nyújtózzunk felfelé. A túlfeszítés hatására az izomzat és az idegrendszer is önmagától ellazul.
  • Az agykontroll szintén nagyon hasznos segítség lehet.
  • Az egyik kolléganőm gyakran alkalmaz gyógyító kéztartásokat (mudrákat), célszerű ezek közül is megnézni, melyik, hogyan hat ránk.
  • Van, aki az akkupunktúrás kezelésre esküszik.
  • Az egyik kollégám előadás közben mindig a zsebében tartja a kislányától kapott kabaláját. Anélkül ki sem áll a fehér tábla elé.
Ha a fenti ötletek közül bármelyik felkeltette az érdeklődéseteket, a Google-ban keressetek rá a témára, nagyon sok hasznos tippet találhattok ott is.
  • Végére hagytam Maci ötletét, aki tömören csak ennyit válaszolt a prezentáció rémével kapcsolatos kérdésemre: „Nem félek én semmiféle rémtől, odamegyek és páros lábbal orrba rúgom.” Ebből is látható, hogy Macink cseppet sem a szorongó, lámpalázas előadók csoportját gyarapítja.
Nagyon fontos: ha azok közé tartozol, akiknél egy nyilvános szereplésnek (például prezentáció a cég teljes (külföldi) vezetősége előtt) már a gondolata is pánik rohamot okoz, célszerű nem erőltetni a dolgot, hanem mielőbb szakember segítségét kérni. Közösen egészen biztosan találtok megoldást a problémára, nem szabad sem az egészséged sem pedig az állásod kockáztatni.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése