Minap régi fényképeket nézegettünk és elgondolkoztam, bárcsak minden ilyen egyszerű lenne: fekete és fehér. De a projektek világa – sajnos vagy szerencsére – ennél jóval színesebb. A
legalaposabb tervezés, analizálás, felkészülés ellenére is előfordulhat, hogy – Robi kollégám szavaival élve – benézünk valamit, mint Kukori a műmenyétet.
 |
| Kép: gyerektv.com |
Mert jön egy kis vis maior, vagy az a fránya
emberi tényező, esetleg egy elbújtatott, "ártatlan" sor a szerződés valamelyik lapjának
alján és a sors kaján vigyorral az arcán máris hozzánk vág egy újabb
gáncsolófát - amiből addigra már legalább egy tutajra való összegyűlt a projekt sufniban - , majd meglepett arcunkat látva még ránk borít egy kosár jó érett
cumifa termést is. Ez utóbbi mibenlétéről itt merengtem el nemrég: Az égig érő cumifa
Ilyenkor mit tudunk tenni?
Egy jó projektvezetőt az évek nemcsak
harcedzetté, de némileg paranoiássá is tesznek a munka frontján, ezért
igyekszik mindig, mindenre felkészülni, még a biztosat is bebiztosítani. Ha a
szükség úgy hozza, képes megmászni az üveghegyet, vagy Gyalog galopp módra kivágni az erdő legidősebb fáját egy szál
heringgel.
Vannak azért hétköznapibb eszközök is a fegyvertárában,
például:
- a francia idegenlégiósoknál is rugalmasabban és gyorsabban reagál a megváltozott körülményekre,
- van b, és c, terve szinte mindenre, és mindennek az ellenkezőjére is,
- a jó szabó kétszer mér, és egyszer vág elv alapján igyekszik tuti biztosra menni azzal, hogy a fontos pontokon inkább duplán ellenőriz (4 szem elv),
- képes madártávlatból is megvizsgálni az adott problémát, ezzel olyan részleteket is felfedezhet, amelyek addig elkerülték a figyelmét, vagy megláthat összefüggéseket,
- nem rest segítséget, véleményt, ötletet kérni a kollégáktól, ha a helyzet úgy hozza,
- hatékonyan dolgozik ( A hatékonyságról ebben a bejegyzésben írtam), ezért van tartalékideje szükség esetére,
- olyan, őszinteségen alapuló légkört alakít ki a munkája során, amelyben kölcsönösen bízhatnak egymásban és segítik egymást a projekt tagok,
- képezi magát, mert a jó pap is holtig tanul, hát még egy projektvezető …
Végül, de nem utolsó sorban, mer hibázni, mert csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése