Mitől jó egy projektvezető?

Minap egyik kedves, bankban dolgozó kollégám feltett egy igen fogós, ravasz kérdést: 
"Szerintetek mitől jó egy projektvezető? Miért van az, hogy felvettünk 5-6 év banki tapasztalattal projektvezetőt és mégis kifutottunk az anyavállalat által megadott határidőből és buktunk jó félévnyi munkát meg egy csomó pénzt?" 

Kép: pixabay.com

A válasz – véleményem szerint – a jelölttel szemben támasztott követelmények megfogalmazásában, az elvárásokban rejlik. 
Például miért van kötelezően szükség banki gyakorlatra egy projektvezető esetében? Végül is neki a projekt vezetéséhez kell nagyon jól érteni, a banki szakmai részt majd tudni fogják a szakterületek képviselői, akiket a projektre delegáltak, vagy nem?

Nem tehetek róla, de valahányszor azt látom, hogy álláshirdetésben alap feltételként x éves iparági gyakorlattal rendelkező projektvezetőt keresnek (banki, autóipari, építőipari stb.), mindig felmerül bennem a kérdés: a cégen belül egyébként senki más nem ért a szakmai részekhez? Miért szerencsétlen projektvezetőtől várják el még ezt is? Előnyként persze fel lehet tüntetni egy állás pályázatnál, ezzel egyetértek, de alapvető elvárásként megfogalmazni a jövendőbelivel szemben…. 

Én inkább azt nézném meg, hogy projektvezetőként:

• milyen eredményeket mutatott fel az elmúlt 5-10 évben, 
• hány projektet zárt le határidőre és költségkereten belül,
• milyen hibákat követett el és oldott meg sikeresen, 
• milyen stresszkezelési technikákat ismer,
• milyen konfliktuskezelési technikákat ismer,
• milyen projektvezetési és csapat problémákkal találkozott, 
• hogyan jött ki rázós helyzetekből, 
• hogyan tud csapatot „gatyába rázni” és irányítani, 
• hogyan tud nyomás alatt dolgozni,
• milyen vezető, 
• hogyan bánik az emberekkel és hogyan tudja motiválni őket,
• hogyan mutat példát a csapatnak, 
• hogyan tud csapatban (is) együtt dolgozni a társterületekkel,
• hogyan tud több dologra figyelni és az időt jól menedzselve több gyeplőt kézben tartani, függetlenül attól, hogy egyébként milyen szakterületen tevékenykedik éppen.

Tapasztalatból tudom, az iparági gyakorlattal szemben sokkal inkább előnyt jelent az adott cégnél szerzett helyismeret, az informális kapcsolatok működtetése, vagyis tudni azt, hogy egy problémával kihez fordulhatunk, ki tud segíteni, kinél lehet eszkalálni a megoldás érdekében. De természetesen ez csak az én személyes véleményem. 
Mindenesetre ha cégvezető vagy szponzor lennék, inkább a felsorolt tulajdonságokra helyezném a hangsúlyt az iparági gyakorlattal szemben...

Végezetül nézzük meg, mit mond erről a projektvezetők egyik bibliája, milyen projektvezetői képességekre kell szert tenni ahhoz, hogy jók legyünk:

• szakmai ismeretekre (pl. tervezés, elemzés),
• projektvezetési módszertanok ismeretére,
• emberek kezelésére (humán erőforrás menedzsment),
• szervezettudatosságra és jó helyzetfelismerő képességre.

Kukori és a műmenyét

Minap régi fényképeket nézegettünk és elgondolkoztam, bárcsak minden ilyen egyszerű lenne: fekete és fehér. De a projektek világa – sajnos vagy szerencsére – ennél jóval színesebb. A legalaposabb tervezés, analizálás, felkészülés ellenére is előfordulhat, hogy – Robi kollégám szavaival élve – benézünk valamit, mint Kukori a műmenyétet.

Kép: gyerektv.com

Mert jön egy kis vis maior, vagy az a fránya emberi tényező, esetleg egy elbújtatott, "ártatlan" sor a szerződés valamelyik lapjának alján és a sors kaján vigyorral az arcán máris hozzánk vág egy újabb gáncsolófát - amiből addigra már legalább egy tutajra való összegyűlt a projekt sufniban - , majd meglepett arcunkat látva még ránk borít egy kosár jó érett cumifa termést is. Ez utóbbi mibenlétéről itt merengtem el nemrég: Az égig érő cumifa

Ilyenkor mit tudunk tenni?

Egy jó projektvezetőt az évek nemcsak harcedzetté, de némileg paranoiássá is tesznek a munka frontján, ezért igyekszik mindig, mindenre felkészülni, még a biztosat is bebiztosítani. Ha a szükség úgy hozza, képes megmászni az üveghegyet, vagy Gyalog galopp módra kivágni az erdő legidősebb fáját egy szál heringgel. 

Vannak azért hétköznapibb eszközök is a fegyvertárában, például:

• a francia idegenlégiósoknál is rugalmasabban és gyorsabban reagál a megváltozott körülményekre,
• van b, és c, terve szinte mindenre, és mindennek az ellenkezőjére is,
• a jó szabó kétszer mér, és egyszer vág elv alapján igyekszik tuti biztosra menni azzal, hogy a fontos pontokon inkább duplán ellenőriz (4 szem elv),
• képes madártávlatból is megvizsgálni az adott problémát, ezzel olyan részleteket is felfedezhet, amelyek addig elkerülték a figyelmét, vagy megláthat összefüggéseket,
• nem rest segítséget, véleményt, ötletet kérni a kollégáktól, ha a helyzet úgy hozza,
• hatékonyan dolgozik ( A hatékonyságról ebben a bejegyzésben írtam), ezért van tartalékideje szükség esetére,
• olyan, őszinteségen alapuló légkört alakít ki a munkája során, amelyben kölcsönösen bízhatnak egymásban és segítik egymást a projekt tagok,
• képezi magát, mert a jó pap is holtig tanul, hát még egy projektvezető …

Végül, de nem utolsó sorban, mer hibázni, mert csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.