2015. április 6., hétfő

Projekt, nem projekt, projekt, nem projekt

Életünk minden területét – akár hisszük, akár nem – áthatják a projektek. Születésünktől halálunkig, a magánéletben és a munkahelyen egyaránt, ha tetszik, ha nem, projektek vesznek körül bennünket, legfeljebb nem így nevezzük őket. J

Kép: pixabay.com
Mert mi is tulajdonképpen a projekt?  Cég esetében az üzemszerű működéstől, magánember estében pedig a mindennapi ügyes-bajos rutin dolgoktól az alábbi ismérvek különböztetik meg.
Az első, hogy általa egyedi termék, szolgáltatás vagy eredmény jön létre, vagyis egyszeri és megismételhetetlen, nem szokványos, nem mindennapi, nem gyakran előforduló, nem rutinszerű.
A második, hogy jól meghatározható időtartama, időbeli lefutása, kezdete és vége van, a köztes történései pedig szakaszolhatóak és akkor ér véget, amikor a célt elértük. Vagyis létrejött az egyedi termék, szolgáltatás vagy eredmény. De abban az esetben is véget érhet, ha az igénylő úgy dönt, hogy menet közben felfüggeszti, leállítja eredmény nélkül.
A harmadik, hogy rendelkezik a hétköznapitól, az üzemszerű működéstől elkülönített plusz erőforrással: pénzzel és/vagy munkaerővel, emberi energia befektetésével.

Nézzünk néhány példát.

Gépkocsi vásárlás:
  • ha emberünk gondol egy merészet és vásárol a család számára egy új gépkocsit – ez projekt, mert ezt a gépkocsit a jelenlegi feltételekkel csak egyszer vásárolhatja meg, vagyis ez egyszeri történés lesz, amelynek egyedi az eredménye és jól meghatározható az időpontja is,
  • ha ugyanez az ember egy nagyvállalatnál dolgozik, feladata a céges autópark cseréje és ennek keretében vásárol új gépkocsit  – ez nem projekt, mert megteszi holnap is, meg holnapután is, vagyis nem egyszeri és egyedi, hanem ismétlődő cselekmény, hiszen ez a dolga, ezért kapja a fizetését egészen addig, amíg ebben a munkakörben dolgozik.

Kisbaba születése:
  • a családban nagy az öröm, kisbaba született, és az édesapa is jelen volt a születésénél – ebben az esetben számára projektről beszélhetünk, mert egyedi élményben volt része, hiszen ez a kisbabája csak egyszer születhet meg, függetlenül attól, hogy még hány gyermeke lesz, ráadásul a terhesség és a születés időben jól definiálható időtartamú, ismert kezdete és vége van,
  • de ugyanennek a kicsinek a születése az orvos szempontjából nem projekt, hiszen naponta 1-2 baba születik a segítségével, ez az ő szakmai tevékenysége, amelynek legfeljebb a kezdő dátumát ismerhetjük, de a befejezését még nem, tehát se nem egyedi se nem egyszeri cselekmény nem volt az ő számára.

Lakás festése:
  • a család számára ez bizony projekt lesz: megtervezik, elkülönítik rá a pénzügyi keretet; van jól meghatározható kezdő és záró napja és ha szerencséjük van, néhány évig nem is kell megismételni, tehát a jelenlegi feltételekkel ez egyedi tevékenység lesz,
  • a szobafestő számára azonban ez nem projekt, hanem a munkája, mert tegnap is és holnap is festeni fog, igaz, más-más házakat.

Persze most joggal mondhatja a Kedves Olvasó, hogy ezek szerint ha valakinek az adott tevékenység a foglalkozása, akkor az nem lesz projekt.
De igen, lehet. J Mondok erre még egy példát.
Adott egy házaspár. A feleség szakács és otthon is minden nap vacsorát főz a család számára, de elhatározza, hogy a férje ötvenedik születésnapjára különleges fogásokból ünnepi meglepetést készít. 
Ebben a példánkban a feleség számára:
  • a mindennapi vacsora főzés a napi rutin része; 
  • ha szakácsként főz, az a hivatása, amelyért a fizetését kapja; 
  • azonban az alkalmi, különleges vacsora a férj ötvenedik születésnapjára már „projekt” lesz, mert egyszeri, egyedi és megismételhetetlen, ráadásul ismert a kezdő és a záró dátuma is, a köztes tevékenységek (a menü megtervezése, alapanyagok beszerzése, előkészítés stb.) pedig jól szakaszolhatóak.


A fentiek alapján jól látható, magánemberként is bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy azon kapjuk magunkat: projektet vezetünk. Ilyenkor jusson eszünkbe, okos ember más kárából is tanul, nem kell egy hibát kétszer elkövetni. J

2015. április 2., csütörtök

2015. április 1., szerda

A projektünk lábacskái

Bizony, neki is van ilyen, és ez nem áprilisi tréfa. J Mégpedig négy darab van belőle, igaz, nem ilyen bájosan szőrösek. És ezekről a lábacskákról rendre elfelejtkezünk, aztán meg csodálkozunk, ha szegény sántít, biceg, vagy időnként teljesen elhasal.

Kép: pixabay.com
Nézzük meg, melyek ezek.
Az elsőt hívjuk erőforrásoknak. Ez tartalmazza egyrészről a költségkeretet (pénzügyi erőforrás), amelyet tervezéskor a projektünk megvalósítására szántunk, ezt részletezzük a költségtervben: anyag- és eszközbeszerzés, munkabér és járulékai, beszállítók díja, szállítási költség, biztosítás, munkadíjak stb. Másrészről a projekten dolgozó embereket (humán erőforrás) és berendezéseket értjük alatta, mégpedig az erőforrás tervben meghatározott létszámot és beosztást vagy mennyiséget és típust. Például: 1 építésvezető, 10 kőműves, 4 vízvezeték szerelő, 9 villanyszerelő, 6 hidegburkoló; berendezésben pedig 1 toronydaru, 1 markológép, 2 billenős teherautó stb.

A másodikat nevezzük időnek. Ez az az időtartam, amely alatt szeretnénk megvalósítani a feladatot, ezt bontjuk le mérföldkövek segítségével az ütemtervben.

A harmadik lábacska neve legyen hatókör/funkcionalitás/igények. Ez alatt az igényspecifikációban részletezett projekt célokat (és természetesen a nem célokat is) valamint a megvalósíthatósági tanulmányban (ha készítettünk ilyet külön) megfogalmazott megvalósítási módokat, feltételeket értjük.  

És végül jöjjön a negyedik, amit minőségnek hívunk, és a minőségtervben részletezzük a mibenlétét, amely lehet: vevői, igénylői elvárásnak vagy szabványnak esetleg törvénynek, jogszabálynak való megfelelés.  

Ha ezt a négy projekt praclit egyensúlyban tartjuk, akkor a projektünk is egyensúlyban marad. De ahogy elkezdjük a lábakat terhelni, rángatni, ide-oda húzogatni, elkezd vele együtt a projektünk is inogni.

Például:
  • leveszünk embereket a projektről vagy betegség miatt kiesnek: 
    • időben kitolódhat a projekt, mert kevesebb létszámmal kell ugyanazt a feladatot megvalósítanunk,
    • csökkenhet a minőség, ha nem tudok a határidőből alkudni és nem vehetünk fel plusz embert,
    • esetleg kevésbé fontos funkciókat át kell tennem a következő projektbe, ha sem a határidőkön sem a költségeken nem változtathatok,
    • növekedhet a bérköltségem, ha új embereket kell felvennem a munka elvégzésére és közben esetleg még táppénzt is fizetek a kiesett dolgozóknak.
  • rövidebb idő alatt kell megvalósítani a feladatot: 
    • növekedni fog a bérköltségem, mert több embert kell rátennem a feladatra,
    • áldoznom kell a minőségből a gyorsaság oltárán, ha a tervezett létszámmal kell dolgoznom,
    • csökkentenem kell a projekt hatókörét, funkciókat kell kivennem belőle, ha nem tehetek plusz embert a feladatra.
  • új igényt szeretne betuszkolni a kedves vevő/igénylő a már futó projektbe: 
    • borulhat a minőségterv, mert az új igény miatt kevesebb idő jut a tervezett feladatokra,
    • időben kitolódhat a megvalósítás, ha a korábbi és az új igényt is egyformán jó minőségben akarom kielégíteni a meglévő erőforrásokkal,
    • növekedhetnek a költségeim, ha plusz embereket kell rátennem a projektre, hogy az eredeti határidőre az új igényekkel is végezzek.


Fontos megfigyelnünk, hogy a fenti három téma (idő, erőforrás, funkcionalitás) mozgatásával a minőség is mozogni kezd.
Ezeket a kisebb „földrengéseket” a projektben nemcsak tervezetlen, átgondolatlan döntésen alapuló változások idézhetik elő, hanem olyan esetek is, amikor a riportolás/monitorozás (project monitoring) nem megfelelő vagy hiányos. Mert ahhoz, hogy ez a négy láb stabilan tartsa elejétől végéig a projektünket, miközben az száguld a megvalósítás irányába, hatékony és folyamatos riportolásra, mérésre, visszamérésre van szükség a projektvezető részéről a megvalósítás, zárás és a zárás utáni nyomkövetési szakaszban a Projekt életciklus során.

2015. március 31., kedd

Projektek életciklusa

Mai bejegyzésem témájában visszakanyarodok az alapokhoz. Az ötletet az adta, hogy nemrég egy kollégával beszélgettem, aki arra panaszkodott, a beszállítójukkal kemény vita alakult ki azért, hogy eldöntsék, meddig tart egy projekt, mikor van vége, mikor vonulhat le a külső szállító a projekt munkáról.

Kép: pixabay.com
Szerintem a problémát ketté kellene bontani. 
Egyrészről, a beszállítóm számára akkor van vége a projektnek, amikor erről a szerződés, amely kettőnk között köttetett, rendelkezik. 
Például,  ha én csak egy terheléses tesztet kértem tőle, akkor a sikeres teszt végén a megfelelő dokumentumok elkészítése és átadása után számára  a projekt munka véget ért, ha a szerződésben is így rendelkeztem a teljesítésről. 
Azonban, ha fejlesztést kértem és a szerződésben az szerepel, hogy részt kell venni a tesztelésben és az üzemeltetésre átadásban is, akkor a beszállító számára akkor van vége a projektnek, amikor az általa fejlesztett és közösen kitesztelt alkalmazást sikeresen átadtuk üzemeltetésre, és a szerződésben meghatározott dokumentumokat a megfelelő minőségben és mennyiségben leszállította. Bár még ezután sem dőlhet elégedetten hátra a hintaszékében pipázgatva, mert ha jól kötöttem meg a szerződést, ilyenkor indul a garanciális időszak, vagyis a talált hibák javítása. De tény és való, ez már nem része a projekt munkának a beszállítónk számára.

Másrészről pedig nézzük meg, mikor van vége a projektnek egy projektvezető szempontjából. Ehhez kiindulási alapként meg kell vizsgálnunk a projektek életciklusát. Az Álmoskönyvben leírtak szerint az alábbi, jól körülhatárolható, főbb fázisai vannak bármilyen, bárki által vezetett projektnek.

Az első az igényfelmérés, igényspecifikálás. Ez egy rendkívül ravasz, fondorlatos, buktatókkal teli időszak, amelyet ha nem ugrunk meg jól, nagyon-nagyot bukhatunk. Ha ebben a fázisban nem vagyunk elég körültekintőek, sok pénzünk és időnk fogja bánni, az ügyfél elégedetlenség bezsebeléséről és a jogi huzavonákról már nem is beszélve. Erről a "szeme sem áll jól, jobb lesz vele vigyázni" időszakról írtam korábban a  Színes buborékok  és  A Termékmenedzser  bejegyzéseimben.

Második szakaszunk a becslés és tervezés. Ennek végén csak akkor tudunk pontos, reális becslést és tervet kiadni a kezünkből, ha az igény is elég részletes és alapos volt. Szemfüles és gyakorlott projektvezető kollégák itt még visszazavarhatják a renitens igényspecifikálókat a start vonalhoz...
A tervezési szakasz végén az elkészült dokumentumok alapján dönt a szponzor/igénylő/PIB a projekt indításáról, elutasításáról vagy átszabásáról. Ha rábólintottak az indulásra, fontos szempont és véssük észbe, hogy arra az összegre, erőforrás mennyiségre és azokra a mérföldkövekre mondtak igent, amelyeket megadtunk, azoknak a kockázatoknak a figyelembe vételével, amiket a tervekben szerepeltettünk. Ha itt valamit nem vettünk figyelembe vagy elszámoltuk magunkat, a későbbiekben könnyen kerülhetünk "na, innen szép nyerni" helyzetbe. J

Nagyobb cégek esetében előfordul, hogy van egy magas szintű igényelemzés és tervezés, amely alapján készítenek egy döntés előkészítő dokumentumot. Ebből kiindulva az illetékesek meghozzák a döntést a projekt indulásáról (vagy elutasításáról) és csak a "zöld lámpa" után készítenek el a projekt tagok egy mindenre kiterjedő részletes igényspecifikációt és tervezést. Végül is, ahány ház, annyi szokás, célszerű, ha ebben a kérdésben a cég utasításaihoz igazodunk.

Projektünk harmadik szakasza a megvalósítás, "amit főztél edd is meg " alapon. Vagyis, itt már nehéz lesz plusz pénzért vagy határidő módosításért kilincselni Csizmás Kandúr tekintettel a szemünkben, amikor gőzerővel folyik a munka, elindultak a kampányok, megkezdődött a sajtó hírverés, csattognak a csákányok a bányában. Ha ilyenkor látjuk a környékünkön somfordálni a termékmenedzsert vagy az értékesítőt, fogjunk rögvest gyanút, mert tuti, hogy egy-két plusz igényt próbálnak valahogy begyömöszölni az amúgy is milliméterre kiszámolt projekt ütem- és költségtervbe. Ezen a ponton nagy helyzeti előnyben lesznek azok, akik valamilyen úton-módon még időben megtanultak NEM-et mondani. J
Ebben a szakaszban végezzük el az előállított termék iteratív tesztelését is, vagyis addig teszteljük - különböző módokon - és javítjuk, amíg az igénylő által elfogadható minőségű nem lesz.

Negyedik szakaszunk a zárás, itt készítjük elő és történik meg az üzemeltetésre átadás valamint a használatba vétel annak minden dokumentumával együtt. Ezzel a dátummal fogjuk az elkészült terméket aktiválni.

És végezetül jön az a szakasz, amiről a legtöbb projektvezető elfelejtkezik: ez pedig az üzembe helyezés vagy használatbavétel utáni nyomkövetés, amikor pár napig vagy hétig még folyamatosan figyelni, monitorozni kell a működést, a keletkezett hibákat és ha minden kötél szakad, ki kell adni a rollback utasítást, vagyis, vissza kell állni az üzembe helyezés előtti állapotra. 

Visszatérve kiinduló gondolatmenetünkhöz, egy projektvezető számára itt van vége a projektnek, vagyis akkor, amikor a használatbavétel utáni nyomkövetési fázisban is jól vizsgázott a termék. Ekkor elengedhetjük a "gyermekünk" kezét, mert felnőtt, és kiküldhetjük őt a nagybetűs ÉLET-be.J

2015. március 30., hétfő

Pató Pál uram és Pinokkió

Bizonyára közületek is sokan emlékeznek még iskolai éveinkből Pató Pál uramra és Pinokkióra. Az irodalom világában ők ketten legfeljebb könyvszekrények polcain találkozhatnak, de a valóságban bármi megtörténhet. És még mondja valaki, hogy a projektvezetés nem varázslat.J

Kép: pixabay.com
Mert projektek esetében ezt a két szerethetően esendő karaktert sokszor egy és ugyanazon ember rejti. Első felvonásban – amikor még nyugodt a színpad – emberünk Pató Pál uram szerepében húzza az értékes időt és kezd el táncolni az idegeinken. Majd a sok csúszás és határidő módosítgatás után jön a drámai végkifejlet: a projektvezetői számonkérés. Ekkor hősünk egy bűvész ügyességével magára kapja Pinokkió jelmezét, és elkezd fűt- fát összehablatyolni, hogy mentse az irháját.
Mit tehetünk ellene? Vajon itt is használ Süsü jól bevált módszere a sárkány ellen sárkányfű? J
Lehetséges, mert az ember végszükségben bármit kipróbál, de azért az alábbi ötletek is megérnek egy-egy kísérletet, ha a gyanú halvány árnyéka suhan át előttünk fekete macska képében, hogy Pató Pál urammal vagy Pinokkióval van dolgunk a projekt csapatban.

Pató Pál úr ellen:
  • mindig kérjünk tőle napi sátuszt írásban,
  • bontsuk részekre a feladatát és kisebb egységekkel számoltassuk el, hátha azokkal könnyebben boldogul,
  • ha úgy érezzük, hogy nem teljesen érti a feladatot, készítsünk folyamatábrát, ahol közösen végig tudunk menni az egyes fázisokon,
  • a beszélgetésünk végén mindig foglaljuk össze a lényeget és azt, hogy mit, mikorra várunk tőle,
  • a projekt csapatnak kiadott feladatokat nagyon pontosan, tömören, érthetően fogalmazzuk meg és egyértelműen nevezzük meg a felelősöket és a határidőket, így pontosan tudni fogja, hogy mi és mikorra az ő dolga,
  • adjunk lehetőséget, hogy visszakérdezzen, ha esetleg valami nem egyértelmű számára,
  • állítsunk be értesítést (akár többet is), amikor az elvégzendő feladata aktuális,
  • határozzunk meg szankciókat, amennyiben nem, vagy nem időre végzi el a feladatát,
  • ha valamit második kérésre sem teljesít (és nincs rá ésszerű magyarázat), a harmadik levélre másolatban tegyük rá főnökét és az előző két levelet is hagyjuk benne,
  • a projekt végén az értékelésnél őszintén írjuk le a tapasztalatainkat és véleményünket a munkájáról, ez érvényes projekt tagra és beszállítóra egyaránt,
  • beszállító esetében gondoskodjunk arról, hogy szerződésünknek része legyen a késve vagy hibásan teljesítés szankcionálása, és szükség esetén éljünk is ezzel a lehetőséggel.

Pinokkiónk esetében:
  • minden feladatot írásban adjunk ki számára, így nem tudja később letagadni,
  • ha telefonbeszélgetés során bármiben megállapodtunk, készítsünk róla feljegyzést és küldjük el neki email-ben, így lesz lehetősége reagálni,
  • a reagálásra, véleményezésre mindig adjunk írásban határidőt,
  • mindent írásban kérjünk tőle, ne hagyjuk, hogy szóban mondja el a státuszt vagy az esetleges problémákat, ha mégis így tesz, írjuk le mi és küldjük át neki email-ben,
  • próbáljunk meg őszinteségen alapuló csapat légkört kialakítani.

Gyakorlati tapasztalatok alapján zűrös beszállító esetében ajánlom a helyszíni auditot vagy szemlét a cég telephelyén, ugyanis a projektvezetőnek vagy a cég vezetése által kijelölt személynek joga van meggyőződni arról, hogy hol tart például egy még át nem adott fejlesztés, amelyet a beszállító 95%-os készültségre jelentett, de gyanítjuk, hogy a célszalagtól ennél sokkal messzebbre járnak.

Projekt tag esetében pedig szintén tapasztalat alapján javaslom a négyszemközti beszélgetést, ahol a közös probléma megoldást helyezzük előtérbe.

2015. március 28., szombat

Ha varázslólány lehetnék ...

… egészen biztosan kölcsönadnám a varázspálcám Gabinak. J

Kép: pixabay.com
Vagy létrehoznék a projektvezetőknek is egy varázslóiskolát Roxfort mintájára valahol a Világ Tetején, ott, ahol a háromlábú fehér holló jár körbe-körbe sötét éjszakákon. Mert hát kérem szépen, mihez is kellene nekünk az a bizonyos mágikus tudomány?
Ha szétnézünk a nagyvilágban, akkor bizony megtaláljuk azokat a hihetetlennél-hihetetlenebb helyzeteket, amelyekbe belecsöppenve kedvünk lenne így kurjantani: Ide a legszebb vasár- és ünnepnapi varázspálcám, de izibe’.
Ezekből a kurjantásra érdemes helyzetekből szemezgettünk minap néhány varázslótanonc társammal együtt egy kávézós-teázós-sütizős szertartás keretében.
A teljesség igénye nélkül, íme, közös listánk a könnyebb esetek közül, a képzeletbeli varázslóiskola felvételijéhez J:
  • az igénylő nem tudja, hogy mit szeretne, de azt azonnalra kéri a projekttől,
  • megvalósításhoz a minimális pénzügyi keret sem áll rendelkezésre, de az igénylő semmi pénzért nem  hajlandó lemondani semmiről „majd megoldjuk valahogy menet közben” alapon,
  • az  igénylő közli a végdátumot és elkezdi sorolni az igényeit, amelynek a teljesítéséhez alaphangon osztva és szorozva is legalább félévvel ezelőtt hozzá kellett volna látni,
  • a projektre delegált kollégák párhuzamosan tíz másik projekben is dolgoznak, ez lenne a tizenegyedik, és félnek, hogy ha felmegy a szám tizenháromra, elviszi őket az ördög. Halkan jegyzem meg: lehet benne valami. J
  • az igénylő a projekt indulása után elkezd új, vadabbnál-vadabb ötletekkel előállni, ha pedig nemet mondunk, a főnökünk főnökének a főnökével fenyegetőzik,
  • a gondosan kiválasztott beszállító ellen a projekt közepén felszámolási eljárás indul,
  • egy másik projekt közepén a tesztelés megkezdése előtt a beszállítótól elmegy külföldre dolgozni két kulcs szakember,
  • az olasz-magyar-lengyel koprodukcióban működő projekt csapat megbetegedett architektorát olyan kolléga helyettesíti, aki nem beszél csak olaszul, ami önmagában nem lenne baj, de a projekt nyelve az angol, és rajta kívül senki nem beszéli az olasz nyelvet,
  • a projektre delegált indiai vezető szakértő olyan akcentussal beszéli az angolt, hogy angol tolmács kell a megértéséhez,
  • teszt környezetre telepítés előtt három nappal betörnek a beszállító telephelyére és a fejlesztők szobájából ellopják az összes számítógépet a fejlesztett program forráskódjával együtt,
  • naptárad szerint ugyanazon időpontban három megbeszélésre vagy hivatalos, ebből kettő a város különböző pontján, egy pedig vidéken lenne, amikor megjelenik az asztalodnál az ISO auditor a főnököddel és kérik, hogy szánj néhány percet az auditra …
  • az egyedi megrendelésre készülő alkatrész németországi gyártója levélben értesít, hogy az eredeti szállítási határidőt hat héttel szeretnék kitolni,
  • nincs időd örvendezni az üzlet által prognosztizált terheléses adatokra kalibrált vadiúj architektúrának, mert a termékmenedzser jelzi, hogy rossz volt a prognózis, nem ötször, hanem tizenötször nagyobb terhelést fog a rendszer két hét múlva kapni,
  • adminisztrációs hiba miatt az éles rendszered összes, keserves könyörgésre és tucatnyi aláírás után engedélyezett tűzfal nyitását az éles indulás után két nappal lezárták. Végül is csak tizenötezer ügyfél próbálta használni az alkalmazást …

A varázslóiskola felvételi anyagának elkészítéséhez bármilyen segédeszköz használata megengedett. Ugye, hogy néha Neked is szükséged lenne projektvezetői varázspálcára? J

Kritikus út

Zoli és Tamara kérésére egy újabb gyöngyszem következik projektvezetői létünk rögös útvesztőjéből.
Nézzük, miről van szó. A kritikus út (angolul Critical Path) nagyjából azt jelenti, hogy megnézzük, a projekten belüli egyes feladatok, vagy egy cég tevékenységében az egymástól függő mikro projektek időbeli lefutása hogyan viszonyul egymáshoz függőségeiket is figyelembe véve. Melyikben van tartalékidő, melyik az, amelyiknél percre pontosan ki van számolva az elvégzéséhez szükséges idő, ezért a többi tevékenységemmel (vagy kapcsolódó projektemmel) ehhez az egyhez, ennek az időbeli lefutásához kell igazodnom, illetve melyik lesz az, amelyik miatt tutira újra kell rajzolnom az ütemtervet. Szóval, ez az az útvonal a projekten belül, amelyről nem vehetem le vigyázó tekintetem egy percre sem, mert bármikor egy gáncsolófa kerülhet az utamba a semmiből.

Kép: pixabay.com
Ez tudom, hogy így önmagában nagyon bonyolultan hangzik, de higgyük el, annyira nem is ördöngős. Vegyünk egy gyakorlati példát az életből, legyen a projektünk egy ház felépítése a család részére, az egyszerűség kedvéért csak a főbb tevékenységeket fogom vázolni.

Első lépésben a projektünket részfeladatokra bontjuk és mindegyikhez az abc egyes betűit rendeljük, valamint mindegyiket ellátjuk becsült időtartammal is:
A = induló ötlet és döntés: kell egy új ház a családnak (időtartam: 3 hét)
B = tervezés (időtartam: 6 hét)
C = hitelképesség vizsgálat és kölcsön igénylés (időtartam: 3 hét)
D = építkezés megkezdéséhez szükséges engedélyek megszerzése (időtartam: 5 hét)
E = telek és építési anyagok megvásárlása (időtartam: 2 hét)
F = építkezés és belső lakberendezés (időtartam: 16 hét)
G = beköltözés (időtartam: 1 hét)
A továbbiakban az egyszerűség kedvéért ezeket a betűket használjuk a megnevezések helyett, de ehhez a listánkhoz mindig visszatérhetünk, hogy tudjuk, hol, melyik tevékenységnél tartunk az abc szerint.

Második lépésben felrajzoljuk a tevékenységek logikai sorrendjét mutató ábrát. A tevékenységeket 3x3-as négyzetekkel, a sorrendet pedig nyilakkal ábrázoljuk.

 
Kép: projektmentő
  
Nézzük meg, hogy a felrajzolt tevékenységek 3x3-as négyzete mit tartalmaz. 

Kép: projektmentő
Ehhez be kell vezetnünk néhány rövidítést és meg kell magyaráznunk néhány angol kifejezést:
ES = Early Start (korai kezdés)
EF = Early Finish (korai befejezés)
DU = duration (időtartam, amely alatt a tevékenységgel elkészülünk)
LS = Late Start (késői kezdés)
LF = Late Finish (késői befejezés)
TF = Total Float, ahol ez 0-val lesz egyenlő, az mutatja a kritikus utat a kritikus tevékenységekkel, ahol pedig ez az érték mínusz előjelű, ott baj van, indulhat is az újratervezés.   
Ezek után szükséges némi számítás ahhoz, hogy az előző folyamatábránkon tovább tudjunk haladni, hiszen a tevékenységek 9 kicsi négyzetéből 8 még üres. 

Ezért Harmadik lépésben nézzük meg, hogyan tudjuk ezeknek a mezőknek az értékeit kiszámítani:

Kép: projektmentő
kiindulási négyzetünkben (A-val jelzett tevékenység) az ES = 0 lesz mindig, hiszen innen indulunk ki, ez a legkorábbi feladat, nincs előzménye.
Az időtartamot (DU)  becslés alapján hetekben adtuk meg a részfeladatokra bontásnál, kicsivel fentebb.
A folyamatábránkban a többi négyzetben az ES értéke mindig az előző tevékenységnél kiszámolt EF értékével fog megegyezni (lásd a piros nyilakat). 
Ha több bejövő EF értékünk van, akkor a legnagyobbat kell kiválasztani, ábránkon ez látható az E jelű négyzetnél.  
Az EF értéket az alábbi módon számítjuk ki:
EF = ES + DU, vagyis a korai befejezés = korai kezdés napja + időtartam
Látható, hogy legkorábban 28 héttel az indulás után tudunk beköltözni.

Negyedik lépésben nézzük meg, hogy a 28 hetes megvalósítást alapul véve, melyik feladatnak mi lehet a legkésőbbi indulási értéke hetekben. Ehhez a befejezésből kell kiindulva visszafelé számolnunk és haladnunk, az alábbi módon:

Kép: projektmentő

Befejező tevékenységünk négyzetében (esetünkben most G) az LF  = EF lesz mindig, mert azt szeretnénk tudni, hogy az előzőekben kiszámolt befejezést alapul véve melyik lesz a kritikus tevékenységünk útvonala, hol találunk időben kockázatos lefutású feladatokat.
A többi négyzetben az LF értéke mindig az előző feladatnál kiszámolt LS értékével fog megegyezni (lásd a visszafelé mutató piros nyilakat az ábrán). 
Ha több bejövő LS értékünk van, akkor a legkisebbet kell kiválasztani, ez látható az A jelű tevékenységnél.  
Az LS értéket az alábbi módon számítjuk ki:
LS = LF – DU, vagyis a késői kezdés = késői befejezés napja - időtartam


Ötödik lépésben, a legvégén, tegyük fel a pontot az i-re, nézzük meg, hol, melyik feladatnál nincs megengedett csúszás, hol van a kritikus út, most, hogy már ismerjük a korai és a késő kezdési és befejezési időpontokat is mindegyik feladatnál. 

Kép: projektmentő
Ehhez újabb számolás szükséges – ígérem, az utolsó J - mert még mindig vannak üres kicsi négyzetek az ábránkon. Íme a faék egyszerűségű számolási kulcs:
TF = LF – ES – DU vagy TF = LF-EF vagy TF = LS-ES
az eredmény mindegyik számításnál ugyanaz lesz. 
Az értéke pedig háromféle lehet:
TF > 0 : okozhat a feladat elvégzésében csúszást, de a projekt egészén belül kezelhető,
TF = 0 : kritikus tevékenység, kritikus út, ha nem kezeljük, a projekt csúszását okozhatja,
TF < 0 : a projekt teljes csúszását okozza, újratervezés szükséges.

Egyszerű kis házépítési példánkban a számítások alapján az időben kritikus út az A-B-E-F-G tevékenységek mentén van, ezt az ábránkon pirossal jelöltem.

Fontos megemlíteni, hogy a komplexebb projekt tervezési eszközök a kritikus út számítását például egy 112 feladatból álló projekt esetén hál' Istennek elvégzik helyettünk J, nem nekünk kell vele bajlódni, de szükség esetén jó, ha ismerjük a módszert, tudjuk, hogy mire figyeljünk.
Végül, de nem utolsó sorban, meg kell említenem, hogy a kritikus út kiszámítása arra is alkalmas, hogy megnézzem, a beszállítóktól – ha a közös szerződésünk ezt lehetővé teszi – hol van lehetőség, valószínűleg felár ellenében J – némi időbeli gyorsítást kérni vagy feladatokat párhuzamosítani.


2015. március 22., vasárnap

A Termékmenedzser

Ó, igen, a Termékmenedzser, vagy Termékfelelős vagy Értékesítő vagy Sales vagy bárminek is nevezzük Őt,  aki az adott terméket vagy szolgáltatást értékesíti a vállalatnál. Ő az, aki – az esetek többségében – kapcsolatot tart az ügyféllel és új üzleti igény esetén az egyeztetéseik eredményéről készít a projekt számára egy összegzést, igényleírást, specifikációt, vagyis dokumentumot, amely tartalmazza, hogy mit is akar a VEVŐ.
Kép: pixabay.com

És itt kezdődnek legtöbbször a problémák, ugyanis az esetek jelentős százalékában a termékmenedzsernek esze ágában sincs a meglévő vagy fejlesztésre kerülő termékét alaposan, fülétől a farkáig megismerni, ezért fűt-fát beígér, amit csak a kedves vevő akar, olyan határidővel, amitől még Harry Potternek is égnek állna a haja, pedig ő aztán tud néhány dolgot a mágiáról. J
Az ilyen típusú ügyfél-termékmenedzser megbeszélések eredményeként általában kétféle, önmagában hasznavehetetlen igényleírás születhet.
Első verziónk készítője cseppet sem grafomán, ezért 3-5 darab slendrián tőmondattal elintézi, hogy mit és mikorra szeretne az ügyfél, részletekkel nem lacafacázik. Árban és határidőben már megállapodtak, a többi pedig – úgy véli – nem az ő dolga, hisz a termékét úgysem ismeri, tudja is ő, mi kell ahhoz, hogy A-ból B-be eljussunk. Azt pedig, hogy az általa beígért kőbe vésett határidőre hogyan lesz emberfeletti munkával a semmiből valami, nagyjából az eredeti, kialkudott ár tízszereséért, a projektre bízza, az igény részleteit álmodjuk meg mi magunk, helyette. És egyeztessük is le mindenkivel.
Második verziónk alkotója gyermekkorában feltehetően kriptográfiai álmokat dédelgethetett, mert igényspecifikáció címszóval átküldött scannelt irományára a szélrózsa minden irányából írtak valamilyen felismerhetetlen nyelven és rajzoltak értelmezhetetlen ákombákomokat, ezért első pillantásra még azt is nehéz megállapítani, hogy melyik a dokumentum teteje és alja. Ehhez képest a Voynich kézirat óvodás kódfejtők alapszintű vizsgamunkájának tűnhet.  
A lecke tehát adott, ilyen és ehhez hasonló dokumentumokból kell(ene) valami használhatót összehozni, de szélsebesen. Mert azt ugye mondanom sem kell, hogy időközben a projektet a fenti fércmunkák alapján (előzetes keretnyitással) már el is indították és bőszen ketyeg a határidő.

Ilyenkor az a legokosabb, hogy szabály ide vagy oda, ismét tárgyalóasztalhoz ültetjük a feleket és amilyen részletesen csak lehet, átbeszéljük velük újra a teljes igényt, vagyis visszamegyünk a kályhához. Arról, hogy ez miért fontos, bővebben a Színes buborékok bejegyzésben írtam.

Az igény letisztázása után pedig, sokszor jelentős időbeli késéssel, indulhat a tervezési fázis. Ebben a szakaszban szinte mindig kiderül, hogy abból a pénzből, arra az időre, amit a kolléga a kezdetek kezdetén nagy lelkesen beígért, bizony nem lesz, nem lehet semmi, legfeljebb a töredéke. Ez főleg olyan esetekben igaz, amikor az igény megvalósításához komoly technikai fejlesztés is szükséges vagy erős függőségünk van egy másik projekttől. A probléma persze kiderülhetett volna időben, ha a Kedves Kolléga ismerné a terméket, amelyet értékesít és nem a saját feje után menve ígérgetne, hanem ha olyan kérdés merül fel a tárgyalás során, amelyhez nem ért, időt kér a vevőtől és a részleteket házon belül egyezteti a megfelelő szakemberekkel.
Ezzel a lépéssel megtarthatja szakmai hitelét ő is és a cég is. Ellenkező esetben garantáltan komoly presztízsveszteséget könyvelhetnek el mindketten, mert sem a beígért határidő, sem az ár sem pedig a minőség nem biztosítható a Vevőnek.

Végezetül, de nem utolsó sorban essen szó azokról a Termékmenedzserekről, Termékfelelősökről, Sales szakemberekről, Értékesítőkről, akikkel álom együtt dolgozni. Töviről-hegyire ismerik a terméküket, ha fejleszteni kell az igény utolsó morzsáját is letisztázzák, házon belül egyeztetnek a megfelelő szakember gárdával, ezért mindig hiteles információt, ígéretet továbbítanak a Vevő felé. Ennek köszönhetően mindkét fél tudja, hogy mit, miből és milyen határidőre fog az ügyfél a projekt végén megkapni. Köszönöm Nekik, hogy vannak és örülök, hogy ha ritkán is, de sikerül egy-egy projektre összekerülnünk.

2015. március 20., péntek

Mai tippem a stressz ellen: grillezzünk

Az egész heti idegölő hajsza után a tavasz első hétvégéjén jöjjön lazításként egy kis évadnyitó grillezés a családdal, barátokkal, kollégákkal. J

Kép: pixabay.com

Egyre hosszabbak a nappalok és egyre kellemesebb az idő a szabadban. Hívogat a kert, a terasz, elő a kerti padokkal, székekkel, asztalokkal, színes párnákkal és az esemény fénypontjával: a grillsütővel, valamint egy zsák jófajta faszénnel és irány a bolt, mindenféle grillezhető finomság beszerzéséhez:
  • húsok,
  • pác és szósz alapanyagok, 
  • szárított és zöld fűszerek,
  • grillezhető sajtok,
  • zöldségek (cukkini, paprika, padlizsán, sárgarépa, hagyma),
  • gyümölcsök (pl. ananász, alma, körte).
És végre eljött az ideje a hűtött söröknek, limonádéknak is. J
Ha grilleztek, próbáljátok ki a következőt: a jó alaposan megtisztított héjas burgonyát 4-6 részre vágjuk, megkenjük olíva olajjal és megszórjuk tetszés szerinti fűszerrel (pl. provencei-i). Veszünk egy alufólia darabot, beletesszük a burgonya darabkákat, becsomagoljuk, majd a faszén parázs közé esetleg a grillrácsra tesszük és megsütjük. Finom, fűszeres héjában sült burgonyát kapunk, amit tejfölös túróval vagy vajjal érdemes megkóstolni. 
Az se keseredjen el, akinek nincs kertje csak egy kis terasza vagy erkélye. Elektromos grillsütővel ugyanolyan sikeres lehet a grillezés. Ráadásul kevésbé időjárásfüggő. J

Nagyon fontos: ha cicánk vagy kutyánk van, a készülődés és a finom szimatok egészen biztosan a grillsütő közelébe csábítják a kis bundás gengsztereket. Vigyázzunk rájuk, mert mohóságuk és kíváncsiságuk könnyen veszélybe sodorhatja őket és leégett bajusz, megperzselt bunda lehet a móka vége.

Grill.lap.hu  weboldalon sok hasznos információt találunk a témában.

Legyen napsütéses, szép tavaszi hétvégénk. 


2015. március 19., csütörtök

Hurrá, tavasz van

Egy hosszúra nyúlt, borongós, esős, őszies tél után végre „hivatalosan” is eljött, ráadásul nem is akárhogyan. A fél világ készült rá, mert (részleges) napfogyatkozás kíséri. 
Holnap lesz a csillagászati tavasz első napja, a tavaszi napéjegyenlőség, más néven a tavaszpont
Ezen a napon egyforma hosszú az éjszaka és a nappal, a Nap pedig pontosan merőlegesen süt az Egyenlítőre. 

Kép: pixabay.com

A déli félgömbön lakóknak viszont rossz hír, hogy náluk ugyanezen a napon beköszönt a csillagászati ősz. 

Akit bővebben érdekel a téma, az alábbi linkeken tud böngészni:

Legyen szép tavaszi napunk. Remélem Sándor, József és Benedek kitesznek magukért. J 

A hatékonyságról

Ez is egyike kedvenc gumicicáimnak. Ezekből egész kosárra valót dédelgetek a lelkem mélyén J, egy másikról például a Színes buborékok bejegyzésemben olvashatsz. 
Az időből nemcsak a projekteken belül szokott nagyon kevés lenni, de tapasztalatom alapján a projektvezetők többsége - úgy általában - a projekteken kívül is krónikus időhiánnyal küzd.


Kép: pixabay.com

Sajnos a nap nekünk is 24 órából áll, és egy adott munka elvégzésére meghatározott időkeret áll rendelkezésünkre. Varázspálcánk pedig még mindig nincs, de Gabival rajta vagyunk a témán egy ideje, a rendelésig már eljutottunk. J 

Azért vannak apró reménysugarak az időgazdálkodás borús egén. Ezekből fogtam csokorba néhányat:
  • feladataink elvégzésére próbáljunk meg reális időtartamot hagyni vagy kérni,
  • készítsünk napi és heti listát az elvégzendő munkáinkról. Húzzuk át amivel már kész vagyunk, meglátjuk, ez olyan jó érzés lesz. :) 
  • ezeket a feladatokat priorizáljuk és jelöljük be a függőségeiket is,
  • állítsunk be emlékeztetőt az elektronikus naptárunkban, okostelefonunkban vagy készítsünk mi magunk asztali/fali naptárt a kedvenc fotóinkkal és vezessük abban a teendőinket,
  • a feladataink mellett legyen b és c opció is ("esőnap") arra az esetre, ha valami miatt az adott dologgal nem tudnánk haladni, például: X projektben az emlékeztető vagy szerződés véglegesítése, de ha határidőre nem küldik meg a véleményezést a kollégák, akkor helyette mi véleményezünk más anyagokat egy másik projektben,  vagy ütemtervet frissítünk esetleg beszámolót írunk stb., így nem lesz üresjárat,
  • próbáljuk meg az összetartozó dolgokat – ha lehetőség van rá – együtt kezelni, például: téli gumi cserét és az aktuális szervizt kérjük egy időpontra, így nem kell kétszer elvinni a kocsit a szervizbe,
  • projekt megbeszéléseken, ha nem feltétlenül szükséges a személyes jelenlét, részesítsük előnyben az online meeting-eket vagy videó konferenciákat,
  • ha felmerül a megbeszélés során egy adott probléma, vagy valakit meg kellene kérdezni valamiről, ha lehetőség van rá, intézzük el akkor és ott, hívjuk fel telefonon, ne írjuk fel magunknak feladatként, hogy majd később ....
  • naponta több száz levél esik be a postaládánkba, mindegyikkel nagy valószínűség szerint nem tudunk foglalkozni, ezért szelektáljunk,
  • az elintéznivalókat fűzzük csokorba vagy láncba valamilyen logika szerint: például lehet városon belül útvonal vagy épületen belül fizikai elhelyezkedés alapján, vagy ha több téma tartozik ugyanahhoz az emberhez, akkor személyhez köthetően, esetleg lehet azonos tevékenység szerint (pl. ha a központi nyomtató két emelettel lentebb van, akkor amit tudok nyomtassak ki egyszerre),
  • dolgozzunk össze a kollégákkal, ha például a másik épületbe kell átmenni aláírásért vagy valamilyen engedélyért, ne külön-külön járkáljunk hatan, mert ezzel azt a munkatársunkat is zavarjuk a munkában, akihez megyünk,
  • nézzük át nap végén a leveleinket, és amit nem intéztünk el jelöljük meg pl. olvasatlanra, vagy állítsunk be róla feladatot és tegyünk hozzá emlékeztetőt,
  • ha van olyan dokumentum (pl. utasítás), amelyet az év során többször is elő kell vennünk, akkor az első olvasás alkalmával színes szövegkihúzóval készítsünk belőle kivonatot és bátran jegyzeteljünk a kinyomtatott lapra. Néhány hónap múlva ha újra elő kell vennünk, már sokkal könnyebb és gyorsabb lesz átolvasni és alkalmazni.
  • elektronikus dokumentumok véleményezésénél használjuk a Korrektúra funkciót és kérjünk meg erre minden érintettet, így nem kell tucatnyi véleményezett dokumentumot összefésülni,
  • ha két vagy több dokumentumot kell összehasonlítani, például szerződések munkaanyagának különböző verzióit, és nem használták a Korrektúra funkciót, ezért nem tudjuk, hogy mit és hol módosítottak benne, akkor használjuk a Korrektúra menün belül az Egybevetés-t, mert ez két vagy több teljesen külön dokumentumból készít egyet úgy, hogy megjelöli az eltéréseket, 
  • minden nap végén tegyünk rendet az íróasztalunkon, és ha vannak papír alapú elintézendők, azokat tegyük egy közös dossziéba (nekem is van ilyen, találóan X akták a neve), zárjuk el a fiókba és másnap kezdjük a napot azzal, persze szigorúan a reggeli kávé után, hogy magunk elé vesszük és nekilátunk, J
  • ha megbeszélést szervezünk, csak azokat hívjuk meg, akik valóban érdemben érintettek a témában és csak addig tartson, amíg feltétlenül szükséges, ne raboljuk egymás idejét. Itt fontos megemlítenem, hogy a megbeszéléseken töltött időt a beszállítók sokszor kiszámlázzák, ezért ez a pont nagyon megfontolandó, mert zsebre is mehet. J
  • ha megbeszélésen vagyunk, és olyan téma kerül sorra, amelyben kevésbé vagyunk érintettek, nézzük meg közben a leveleinket, intézzünk el a folyosón néhány fontos telefont, használjuk ki azt a pár percet is hatékonyan,
  • ha valaki valamivel nagyon feldühített bennünket és úgy érezzük, hogy ha még egy szót szól ...., J  akkor számoljunk magunkban háromig és a felhalmozódott stressz energiát fordítsuk arra, hogy nekiállunk és bőszen felszámoljuk az Elintézendő dossziénk tartalmát,
  • várakozás közben vagy munkába jövet-menet  – ha van kedvünk – nyugodtan tanulhatunk pl. idegen nyelvet, vagy hallgassunk pihenésként zenét, esetleg olvassunk egy jó könyvet, amire az egész napos hajsza miatt nincs időnk, 
  • delegáljunk feladatokat, nem kell mindent egyedül elvégeznünk sem az irodában, sem pedig otthon,
  • ha régóta törjük a fejünket egy problémán, de sehogy sem tudunk megoldást találni, akkor hagyjuk abba a töprengést és csináljunk valami egészen más jellegű tevékenységet. Például álljunk fel és locsoljuk meg a virágokat, beszélgessünk a kollégákkal vagy igyunk egy kávét, esetleg menjünk ki a szabadba és sétáljunk egyet a közeli parkban, tóparton, tengerparton. J
  • kérjünk segítséget a kollégáktól vagy otthon a családunk tagjaitól, mert nekünk is jár a pihenés,
  • ne vállaljuk túl magunkat, pihenjük, álljunk meg munka közben, lazítsunk, utána sokkal hatékonyabban megy a munka. Ehhez adok inspirációkat a Mai tipppem a stressz ellen kis színesekben.
  • néhány gyakorlati tanácsot a Versenyfutás az idővel és Az idő pénz blog bejegyzéseimben is olvashattok.
És végül egyik kedves főnököm mondatát idézem: "Csak az el nem végzett munka nem vész kárba. "


Ti hogyan próbáltok gazdálkodni az idővel?